A Somlói Borvidék

A Bakony hegység nyugati lábánál, de már a Kisalföld síkságából kiemelkedő Somló lankáin helyezkedik el Magyarország legkisebb területű történelmi borvidéke.

A hegy közigazgatásilag Veszprém megyében, Devecsertől hat kilométerre fekszik. A Somló körüli falvak Doba, Oroszi, Borszörcsök, Somlóvásárhely, Somlójenő, Tüskevár, Iszkáz, Somlóvecse és Somlószőlős.
A Somló időjárási viszonyai többnyire megegyeznek a régió időjárásával. Az uralkodó szélirány észak-nyugati. A borvidék szempontjából jelentős helyi időjárási jelenség, hogy jégeső aránylag ritkán éri a Somlót. Rendszerint a jégeső a hegy aljáig vonul, majd a felhő kétfelé válik, és a Somló csekély kárral menekül meg a jégtől. Ez alól a 2008-as év kivétel volt amikor a jég az 1972-es nagy jégveréshez mérhető károkat okozott. A néphit szerint, ha az ormot borító köd Zalának megy ("pipál" a Somló), akkor eső várható, ha pedig a köd a Bakonynak fordul, akkor kétséges az eső.
A szőlő érlelésének az aránylag meleg éghajlaton kívül a fekete bazalt hőelnyelő tulajdonsága is kedvez. A bazalt a nappal elnyelt hőmennyiséget éjjel egyenletesen visszasugározza. A szőlőket így folyamatosan meleg veszi körül ez pedig szemek érlelését a kedvezőbben befolyásolja. A gazdag (földpát, olivin, augit, magnetit stb.) ásványi összetételű bazalt mállásából származó, kitűnő termőtalaj és az egyenletes meleg egyaránt hozzájárulnak a somlói bor egyediségéhez és minőségéhez.

A Somlón a római korban kezdtek gazdaságilag is jelentős mértékben szőlőt termelni. Mint borvidék regionális illetve országos jelentőségűvé azáltal vált, hogy I. Szent István király a Torna patak mellé bencés apácamonostort alapított és a monostornak a királyi uradalomból a Somló hegy vásárhelyi és dobai oldalán szőlőterületeket adományozott. Az 1242-es tatárjárás után épített vár védelme alatt álló és ezáltal fejlődésnek induló Somlóvásárhely regionális jelentőségű településsé nőtte ki magát.
A somlói bor különlegességére és minőségére enged utalni nemcsak az, hogy a hegyen főuri és udvari birtokok is alakultak a 11-14. század során, hanem az is, hogy egy 1511-ben kelt urbárium szerint szőlőt a város engedélye nélkül csak közvetlen családtagnak szabadott eladni. Vagyis a város és a földesurak törekedtek arra, hogy a szőlőbirtokok ne aprózódjanak el és helyi ellenőrzés alatt maradjanak.
A mai hegyközségi rendszer elődje a hegybéli helység már a 14. században szabályozó és ellenőrző hivatalként létezett. A somlói helység élén a hegybíró és az ő segítői, a hegymesterek, valamint a szőlőpásztorok álltak. Ezek a választott tisztségviselők gondoskodtak arról, hogy a szőlőben rend legyen. Már a középkor évszázadai alatt szigorú szabályok biztosították nemcsak a minőségi bor termelését, de az általános rendet és fegyelmet is a szőlőben. Komoly büntetés terhe mellett szabályozta például a szőlőtermelők közössége a szüret időpontját. De tilos volt káromkodni, egymást szidalmazni vagy szemérmetlenkedni a szőlőben. A korai hegyközség rendje a kor társadalmi berendezkedéséhez képest meglepően demokratikus volt, hiszen rangtól és címtől függetlenül egységes büntetést kaptak a rend ellen vétők.
Különösen érdekes és mai viszonyok szempontjából is tanulságos, hogy az ősi hegytörvény többek között tiltotta a fák engedély nélküli kivágását, a ragadozó madarak fészkeinek zavarását (csökkentve ezzel a seregélyek és más madarak által okozott kárt), a föld parlagon hagyását és a meghatározott időpont előtti szüretet.
A somlói borvidék történelmében fordulópontnak számít a 17. század elejétől a 18. század közepéig tartó pereskedés a vásárhelyi szőlőbortokos parasztok és az apácakolostor között. Az apácák meg akarták növelni a földjeiket művelő parasztok robot kötelezettségeit, ami viszont felháborította a több évszázados rendhez szokott parasztokat. A pereskedés évtizedei sokat ártottak a somlói bornak, ugyanakkor közösséggé is kovácsolta a vásárhelyi szőlőbirtokosokat.
A 18. században az osztrák vámpolitika változásainak köszönhetően a magyar borok külföldi piacokra való eljutása nehezebbé vált. Emiatt a belföldi borkereskedelemben túlkínálat alakult ki. A piac nehezedésére sok helyen az alacsonyabb hozamot adó és így költségesebb termelésű minőségi szőlőket bőtermő, hitvány fajtákkal kezdték lecserélni és egyre terjedt a borhamisítás gyakorlata is. A Somlón a helyzetre 1752-ben egy szigorú eredetvédelmi és minőségbiztosító szabályzat bevezetésével reagáltak.
Ehhez hasonló horderejű szabályozás és változás a somlói viszonyokban az 1868-as somlói rendszabályozás volt. Az 1848-as áprilisi törvények folyamodványaként tekinthető, hogy ekkor véglegesen felszabadultak a szőlőföldek is. Ebben az időben jelent meg egy sor olyan szabályozás, amelyek a mai viszonyok alapját is adják. Ekkor szabályozták például a somlói napszámosok munkarendjét és munkaidejét, de ezek a szabályok gondoskodtak a somlói vadvilág és környezet védelméről is.
Az 1870-es években a szigorú és praktikus szabályozásnak köszönhetően a Somló szőlő és bortermelése virágzott.
1888. szeptember 10-én viszont beütött a Somlón is a filoxéra-vész és a prosperitásnak hirtelen vége szakadt. Sok kisbirtokos tönkrement és a Somló birtokszerkezete teljesen átalakult. Sok egykori szőlőbirtokos napszámba kényszerült, sokan pedig megváltak a szőlőiktől. A filoxéra-vész után sok birtokos nem a régi, hanem bőtermő ugyanakkor gyenge minőséget adó fajtákat telepített. Ezekben az évtizedekben sokat romlott a somlói bor híre.
A második világháború során még az államosítás előtt is komoly szerkezeti változások mentek végbe a Somlón. A főnemesi és az egyházi birtokokból először földet osztottak, hogy 1946-ban majd államosítsanak szinte minden birtokot. Az ezt követő évtizedekben a minőségi bortermelés teljesen háttérbe szorul.
A 60-as évektől a régió intenzív iparosodásának következtében a Somló a sok évszázados bortermelő szerepe után egyre inkább a környékbeli munkások hétvégi kertjévé vált. A 2-3 ezer új szőlőbirtokos minden tapasztalat és háttér nélkül, ösztönösen művelte a néhány száz négyzetméteres szőlőjét. Ezekben az évtizedekben lényegében semmilyen eredetvédelem avagy minőségi szabályozás nem volt.
1987-ben a rendszerváltást megelőzően született egy új hegytörvény, ami elsősorban a régi hegytörvényekhez nyúlt vissza. Azóta több szabályozás és törvény próbálja visszaterelni a somlói bortermelést a régi kerékvágásba.